Mikor felébredtem csönd volt, amint felálltam láttam, hogy valami apró sürgés-forgás látszott az ajtóból.Lassan kicsit kómásan sétáltam le a lépcsőn.Világos volt, nagyon világos.A konyhában anyut pillantottam meg amint készülődik.
-Szia mami!-köszöntem neki rekedtes hangon.
-Jó reggelt, kis korán kelőm!-Köszönt vissza kurtán és vidáman.
-Mit csinálsz te ilyen korán?-kérdeztem.
-Szendvicseket az útra, ismered a tesóidat vagy nem?-nézett rám sunyi kis mosollyal.Mire én elnevettem magam, mert egy biztos, hogy ebben a családban éhen akar halni mindenki és mindig!
-De, ismerem és apa?-kérdeztem még mindig mosolyogva.
-A garázsban...-mondta mosolyogva forgatva a szemét.
-Megyek megnézem a többieket.-mondtam
-Épp kérni akartam, hogy keltsd őket fel!-közölte velem.
-Kicsim mennünk kell Keystone-ban találkozunk!-mondta majd megölelt.
-Szia anya!-köszöntem el tőle.Bár már hivatalosan anyáék elköszöntek tegnap, hisz úgy volt, hogy ma már nem találkozunk velük de mindegy apa biztos megint elaludt...megint!
Először a mi szobánkba mentem, hogy Rydelt felébresszem.Óvatosan mentem be a szobába.
-R..Rydel é..ébredj...-kezdtem Gollam hangon-Drágaszágom, drágasz...sz-sz HÁPCIIII!-tüsszentettem.Végül ráestem Rydelre.
-Szia Gollam!-köszönt fáradtam végül mind ketten felálltunk.
-Hmmm, nyami!-szagolt bele a levegőbe Ryd.-Siessünk nem akarom lekésni Rocky mutatványait!-közölte gonosz kis vigyorral a képén.
Ám egy óra múlva már a kocsiban ültünk.Riker vezetett mellette Rydel és persze minket hátra száműztek.Rock, Ross és én.
És ezzel hivatalosan is megkezdődött a téli szünet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése