5.rész

  Amikor meg érkeztünk izgatottan szálltam ki a kocsiból.Már sötétedett ami azt jelenti, hogy szenteste van.Ilyenkor anyu mindig valami finomat csinál és apa meg a fiúk feldíszítik a házat égőkkel mi Rydel-lel a karácsonyfát díszítjük.Imádom az ünnepeket!Mert ilyenkor mind együtt vagyunk.



  -Srácok vájúhoz!-kiabált anya.Mindannyian az asztalhoz rohantunk.Még apa is, ami azért ez egy kicsit furi volt...
-Na a mai fogás, pedig-itt Rocky színpadiasan dobolni kezdet.-a kedvencetek fenyőágas ponty, pirított fenyő maggal.-mondta mami végül.
-Anya, imádlak!-kiáltottam.
-Öhm, mmmm nyamm...-akarta mondani Riker.
-Rik most mondod vagy az activity "írd körül a szót" részét játszuk?-kérdezte Rocky cinikusan.
-Öhm, áhm mmm...-próbálta volna Rik újra elmondani.
-Várj a szó pedig, ööö...papucs!-kiáltott végül Ross, mire mindketten felröhögtek Rocky-val.
-Fiúk ezért még számolunk!-nyelte le végül a falatot Riker.-Amúgy  azt akartam eredetileg mondani, hogy holnap megyünk hockeyzni jöttök lányok?-kérdezte.
-Passz!-válaszoltuk Rydel-el szinte egyszerre.

 A vacsi után mindenki elvonult aludni.A ház tágas volt, összesen három hálószoba volt benne.(Plusz a többi fürdőszoba, konyha stb.)A lányoké, a fiúké és a szüleinké.Általában a nappaliban  a nagy kandalló körül szoktunk beszélgetni, hülyülni.De ma mindenki nagyon fáradt volt és apu kiadta a parancsot, hogy mindenki menjen aludni.Majd anyu mindenkinek elkészítette a hagyományos "Lynch" féle forró csokit.



  Mikor beértünk a szobánkba szépen leterítettünk minden párnát és pokrócot vagy takarót a földre és leültünk "csajosan" beszélgetni, miközben forró csokinkat kortyolgattuk Rydel-el.
-Mit csinált Ross, hogy lekoptatta azt a vadbarmot?-kérdezte végül Rydel.-És, hogy tudta meg??-kérdezte meghökkenten.
-Amikor beszélgettünk épp akkor hívot, és Ross így is elég ideges volt, hát még amikor a telefonom megcsörrent...-mondtam.-Aztán meg amikor látta, hogy tehetetlenül próbálom lerázni kikapta a telefonom a kezemből és beolvasott neki.-itt egy kicsit kuncogtam.
-Hihetetlen ez valami fiú adotság, hogy mindenkinek beolvasnak?-kérdezte mire én értetlen képet vágtam és kérdőn néztem rá.
-Ezt, hogy érted?-kérdeztem végül.
-Hát, amikor én 13 voltam, akkor egy bizonyos Rick nevezetü fiú állandóan piszkált.Végül kiderült, hogy csak teljesen belém volt esve, de ami a lényeg, hogy mikor Riker-nek elege lett Rocky-val ketten fogták magukat és "ebeszélgettek" vele.-itt már ő is kuncogott.-Most próbáld meg elképzelni ahogy  a 15 éves Riker és a 12 éves Rocky "elbeszélgett" ezzel a szegény fiúval...-itt már nem bírtuk tovább kitöt belőlünk a nevetés.
-Hé!-hallotunk két sértett felkiáltást az ajtó elött.Majd benyitottak vagy inkább beestek a fiúk és mi természetesen kérdőn néztünk rájuk.
-Elöször is szeretném megtudni, hogy, hogy a francba kerültök ide?-kérdezte Rydel furán.
-És mennyit hallotatok a beszélgetésből?-mondtam.
-Szinte az egészet és meg kell, hogy mondjam nektek mélyen tisztelt Rydel Mary Lynch valamint Rylee Violett Lynch, hogy egyántalán nem volt vicces!-jelentette ki Rocky rezzenéstelen arcal, ami nem nagyon sikerült neki.Végül Rydel-el úgy döntötünk, hogy a fiúk itt maradhatnak.Kis idő múltán előkerült egy hatalmas doboz teli a mi fényképeinkel.
-Jesszus ezt nézzétek!-szólalt meg Rydel és előhúzott egy régi fényképet Rocky-ról.



-Ember, ez még a lázadó korszakából való.Nézd a haját!-mondta Riker.
-De azért te sem panaszkodhatsz.-mondtam elhűlve mikor kivettem a következő képet a dobozból.



-Ááááááá!-kiálltottam fel.-Mondd, hogy ez csak fotoshop.-mire csak Riker rázta a fejét, hogy nem és arcára laza kis mosoly ült ki.-Komolyan, emo?
-Igen, igen.-mosolyodott el.-e istenem, ki ez a cukiság?-kiáltott fel.



-Erre emlékszem!-mondtam.-Tényleg, de cuki voltam.
-Meg szerény is mi?-szólalt meg Ross.-De ezt figyuzzátok.



-Komolyan Rydel, mint egy szénakazal!-kiáltott fel Ross.
-Hé!És te?-vágott vissza Ryd egy újabb fényképpel a kezében.



-Héé ez egy teljesen normális kép!-mondta Ross nevetve.
-Ja mert róland csak ilyen képek készülnek.-jelentette Rocky.
-Ha-ha-ha!-mondta Ross.

  Másnap mikor felkeltem már mindenki ébren volt.A furgon hangját hallottam, így hát a garázsba szaladtam.A srácok a épp beszállni készültek.
-Köszönés nélkül akartatok elmenni?-kérdeztem a fejemet ingatva.
-Ryl...-kezdte Riker.-Visszajövünk, higgy nekünk!
-Na gyere ide!-mondta Ross és mindegyikőjüket megöleltem és egy könny cseppek gördültek le az arcomon.
-Ne sírj prücsök!-mondta Rocky.
-Csak karácsonyra érjetek haza kérlek!-mondtam szomorúan.-Ez az egy kivánságom van.
-Itt leszünk igérjük!-mondta ki végül Rydel és látttam, hogy egy könny csepp gurul végig az arcán.És elmentek.

Hirtelen olyan érzésem támadt, mintha a tüdőmet kitépték volna, mert elmentek és itt hagytak...